A labdarúgó Eb kezdetekor számos sarkos, és megfellebezhetlennek tűnő véleményt hallottam egyes csapatokról. Például azt, hogy Portugália morálisan széthullott, és Dánia ellen sincs esélyük, nemhogy a többiek ellen. Vagy azt, hogy Roy Hodgson kinevezése angol szövetségi kapitánnyá egy rossz vicc, és hogy nála bárki jobb lett volna. Most mindkét leírt társulat ott van a legjobb nyolc között, és nagyon úgy tűnik, hogy a morál is rendben van – főleg Angliában, ahol tavasszal még valóban nagy válságban volt a válogatott ezen a téren is. Hodgsonnal viszont kezdenek rendbejönni a dolgok.
A labdarúgó Eb kezdetekor számos sarkos, és megfellebezhetlennek tűnő véleményt hallottam egyes csapatokról. Például azt, hogy Portugália morálisan széthullott, és Dánia ellen sincs esélyük, nemhogy a többiek ellen. Vagy azt, hogy Roy Hodgson kinevezése angol szövetségi kapitánnyá egy rossz vicc, és hogy nála bárki jobb lett volna. Most mindkét leírt társulat ott van a legjobb nyolc között, és nagyon úgy tűnik, hogy a morál is rendben van – főleg Angliában, ahol tavasszal még valóban nagy válságban volt a válogatott ezen a téren is. Hodgsonnal viszont kezdenek rendbejönni a dolgok.
Még ha egyesek szerint kissé szürke is ez a mostani angol csapat, szembeötlő, hogy a játékosok egyrészt élvezik, hogy a pályán lehetnek, és készek is feláldozni magukat egymásért egy-egy kritikus szituációban. Ha ehhez az kellett, hogy ezzel a kerettel utazzanak ki Ukrajnába, akkor talán ezért sem érdemes kritizálni a szövetségi kapitányt, aki a következőket mondta a továbbjutás kiharcolása után: “Ez egy nagyon jó torna számunkra, és minden percét élveztük. Most már nem kell elvárásoknak megfelelnük, csak szeretnénk ugyanlilyen hangulatban olyan messze jutni, amennyire lehet.”
A góllal visszatérő Wayne Rooney is csak a legjobbakat tudta mondani a csapatról: “Tisztában vagyunk az értékeinkkel és képességeinkkel, és örömmel vagyunk itt. Jól működünk csapatként. Keményen dolgozunk, és rengeteg taktikai edzésen vagyunk túl. Egyre nehezebb minket megverni, és nem hiszem, hogy bárki örül annak, ha ellenünk kell játszania.”
Egy másik nagy vezéregyéniség, az Ukrajna elleni meccs legjobbja, Steven Gerrard is el van ragadtatva a történtektől: “Nagyon profi, nagyon elkötelezett, nagyon szorgalmas, és teljesen egységes csapatunk van. a sikerhez persze kell a szerencse is, de úgy tűnik, hogy most mellénk szegődött. Várjuk a soron következő meccset, nem félünk senkitől, és pont ugyanannyi esélyünk van, mint bárki másnak.”
Tudom, hogy Harry Redknapp azért került képbe a tavasszal a szövetségi kapitányi poszt várományosaként, mert remek pedagógusként akkor tud önbizalmat és lelket önteni a játékosokba, amikor arra a legnagyobb szükség van. Ha viszont Roy Hodgson is képes erre, ráadásul sikerrel adott választ olyan kihívásokra, mint Rooney hiánya az első két meccsen, akkor azért valamihez csak ért ő is. Nem tudom, hogy Olaszország ellen ez mire lesz elég, de azt tudom, hogy az angoloknak van mit megköszönnie Hodgson úrnak.
Forrás: FourFourTwo / Anglia
Ajánlott olvasmány: értékelés a Three Lions blogon
Ki a jobb? 